A klasszikus stílusra a felső kategóriás anyagminőség jellemző. Kizárólag jó minőségű, esztétikus, régi antik bútorokat használ. Nem is igazán stílus, inkább korabeli berendezést jelent.
Ezen belül megkülönböztetjük:
- a 17-18. századi, XIV. Lajos nevével fémjelzett Barokk stílust a súlyos, pompás bútoraival
- a Barokk kiteljesedéseként a nőies Rokokót a könnyed, túldíszített bútoraival XV. Lajos uralkodása alatt
- a 19. század elején a Klasszicista stílust az ókori díszítéseivel, kiegyensúlyozott, egyenes vonalú bútoraival XVI. Lajos idején (a Copf stílus is ide tartozik)
- a Klasszicizmus kiteljesedéseként az Empire (más néven Directoire) irányzatot Napóleon idején
- a 19. század közepén a Biedermeier stílussal, ami a polgári elegancia megtestesítője
- az Eklektikát és Historizmust
- a 20. század eleji Szecessziót a tekervényes vonalaival
- és a Neostílusokat (Neobarokk, Neorokokó, stb.)
Ilyenformán mindegyik stílust a korra jellemző bútorok használata jellemzi. Mindegyik irányzat feltételezi a nagy belmagasságot, a tágas, impozáns tereket. Sok kiegészítőt: szőnyeget, festményt, vázákat, tapétát használnak. Színviláguk a sötét sárgától, a rozsdán, a bordón át a pasztell rózsaszínig, zöldig tart az arannyal, ezüsttel és sárgarézzel kiegészülve.